patkobandi.blogg.se

Frihetsfronten: Liberalismens historia – en sammanfattning 

Liberalismen är den radikalaste ideologi som finns. Alla andra ideologier tvistar nämligen om vem som ska styra människan och för vilka mål, det må vara samhällsnyttan, historien, ekologin, eller klassens eller nationens/rasens välgång. Liberalismen bryter med alla dessa och säger rent ut att individen är ett mål i sig, inte ett medel för något eller några andra. Individen ska tillåtas styra sig själv, och leva efter sitt eget huvud, för att förverkliga sina egna drömmar och livsmål.

På det viset är liberalismen alltid en kamp för människan och hennes frihet – mot både höger och vänster, mot både konservativ moralism och socialistisk kontrolliver, mot både elitmakt och majoritetsdiktatur, mot både nationalstater och globala kontrolldrömmar.

Hm – hm – hm (egen kommentar).

(Frihetsfronten är ett svenskt nätverk för libertarianer och nyliberaler. Frihetsfronten vill försvara den individuella friheten inklusive öppna gränser samt stå för en marknadsvänlig hållning. Vidare kritiserar man vad man upplever vara repressiva inslag i den svenska narkotikapolitiken.

Nätverket grundades 1990 av Christian Gergils, tidigare ordförande för Fria moderata studentföreningen vid Stockholms universitet, Mattias Bengtsson, tidigare VD för Timbro och Anders Varveus.

Till en början gjorde sig Frihetsfronten kända för att sända piratradio, sälja sprit på offentlig plats och andra former av civil olydnad. Den mest kända verksamheten var svartklubben Tritnaha på S:t Eriksgatan i Stockholm. Polisen stängde sedermera klubben, Stängningen av Tritnaha innebar också att tidskriften Nyliberalens redaktionslokal stängdes, vilket ledde till att JK 1994 gav tidskriften ett skadestånd på 60 000 kronor plus 37 500 kronor för rättegångskostnader. "- Det var inte fel att stänga klubben. Men tidningen har fått ersättning för de olägenheter som stängningen orsakat, säger byråchef Håkan Lavén vid justitiekanslerns kansli till TT".

De bedriver än idag pubverksamhet, men under stillsammare former. Deras pubträffar går under namnet Liberöl.

Frihetsfronten driver bland annat krav på fri invandring och narkotikalegalisering, samt frågor rörande exempelvis rättssäkerhet och yttrandefrihet. Frihetsfronten är motståndare till Sveriges medlemskap i EU).

Liberalism (se Liberal) – utdrag ur Lilla Uppsalgsboken, 1958

Huvudriktning i den nyaste tidens politiska idéhistoria, uppstod som oppositionsrörelse mot den härskande konservativa politiken under restaurationen efter napoleontiden och anknöt till revolutionsidéerna från 1789; den framträdde fr.o.m. 1820-t. i flertalet europeiska stater. Grundläggande princip för l. var och är dess frihetskrav. Politiskt har l. därför arbetat för folkstyre och demokrati, ekonomiskt för frihandel och näringsfrihet.Den ekonomiska l. går tillbaka till Adam Smiths ekonomiska doktriner. De yttersta konsekvenserna av dessa drog den s.k. manchesterliberalismen, som helt motsatte sig statliga regleringar och ingripanden inom näringslivet. Reaktionen mot denna representeras dels av den fr. 1800-t:s mitt framväxande socialismen, dels av en ny l., som förenade sin ekonomiska grundåskådning med sociala reformkrav. Redan hos J. S. Mill möter en socialliberal doktrin, och den har i vår tid accepterats av alla liberala partier.

Adam Smith är en legend. [...] Det finns ingen liberal som är lika känd som denne skotte, som under 1700-talet skapade den nationalekonomiska vetenskapen — trots att han egentligen var moralfilosof. Smith förklarade den revolutionerande principen att samhället tjänar på individens själviskhet, och lade därmed grunden för hela den ekonomiska liberalismen.

John Stuart Mill, född 20 maj1806 i Pentonville, Islington, London, död 8 maj1873 i Avignon, var en brittiskfilosof och nationalekonom samt 1800-talets mest inflytelserika liberala ideolog. Anses ofta som grundaren av den moderna liberalismen, även om han själv inte verkar ha sett sig som detta, utan såg sin liberalism som en fortsättning på de tidigare utilitaristiska tankegångarna. John Stuart Mill var son till den skotskefilosofen och nationalekonomen James Mill och gudfader till den kände filosofen och NobelpristagarenBertrand Russell. Han gifte sig med sin långvariga älskarinna och medarbetare Harriet Taylor Mill.

Här har ni, för att undvika fortsatt missförstånd, två av de allra mest betydande gestalter inom liberalismen. Det kräver ganska noggranna studier för att förstå att vår tids vänsterliberalism är en grov förvanskning av innebörden av Smiths och Mills tankar. Det skadar inte om man dessutom gör sig bekant t.ex. med A Camus.

Orbán angriper inte den västeuropeiska vänsterliberalism kontrollerade välfärden, han bara vill inte kopiera den för Ungerns räkning. För det fick han 2/3 majoritet vid två på varandra följande demokratiska val. Av all den dynga bl.a. svenska mediernas i fråga om moral till intighet gränsande för-krympta gaphalsar pådyvlar den ungerske statsministern och hans regering är inte ett enda ord sant – förvånande vore det annars. Nu orkar jag bara inte med att hänvisa till kopplet av drevhundar, jag försöker i görligaste mån att vara rädd om mitt välbefinnande; det räcker med att hänvisa tillSveriges s.k. ledande medier när de skriver/talar om Ungern i allmänhet och Viktor Orbán i synnerhet.

Vad som upptar Viktor Orbáns och hans regerings varje vakna sekund är att för sitt folks räkning undvika alla de fallgropar som ledde (och leder ännu) de västeuropeiska länderna till vägs ände på vänsterliberalismens snart sagt alla områden. Fallgropar i form av misstolkning – understundom p.g.a. bristfällig bildning och understundom av illvilligt maktbegär, icke sällan av bägge – av liberalismen i fråga om individens frihet och samhällsekonomi .

En sannare liberalism – inte i ordets förvrängda, vänster-omtolkade mening – än den Viktor Orbán representerar är svårt att finna. Han är inte en ”uniformens” liberal utan en nationell liberal som i första hand tar hänsyn till sitt folks villkor, möjligheter och behov och inte till de västeuropeiska vänsterliberalers, typ Cohn-Bendit, Tavares, Barosso m.fl. eller till IMF:s för att nu inte nämna horder av vänsterliberala ”talrör”.

Viktor Orbán har både läst och förstått budskapen i såväl Huxleys Du sköna nya värld och Orwells 1984. Det har inte Europas vänsterliberaler gjort, eller har de förstått dem så pass väl att de vet precis hur man skall få medborgarna att frivilligt ta på sig maktens konfektionssydda mentala uniformer. Vad Orbán menade i sitt tal i Tasnáfürdö, och som fick Europas vänsterliberaler att se ”rött”, var att man borde undersöka i fall det finns även andra vägar till välfärd än den Europas vänsterliberalism hittills hade anbefallt – med all de hål den nu jämt och samt försöker lappa, ehuru ”kostymen” bevisligen är helt uttjänt och det inte längre hjälper med aldrig så många akuta lappningar. Medvetet eller inte blev talet ett svar på Jean-Francois Revel (1924-2006) tes om att ”vänstern” ibland kan tänka fel men ”högern” kan aldrig någonsin ha rätt”.

Visst finns det goda krafter t.ex. i Sverige vilka försöker korrigera tillkortakommanden (med varierande framgång) men dessa brännmärks genast av gaphalsarna, de självutnämnda samhällsfrälsarna, vänsterliberalerna. Så låt oss se vad den svenska 60-talets vänsterliberalism hitintills har åstadkommit med sina ibland vanligen huvudlösa, ibland katastrofalt huvudlösa ”reformer”?

Det räcker gott att ordentligt se sig omkring i vårt samhälle av idag:

Ganska nyligen läste jag i en ”kulturbärande” tidning att 90% av svenska ungdomar inte känner till vad Gulag har betytt (och fortfarande betyder) för tio milliontals människor. Finns det månne något mer de inte känner till?

Hur många ungdomar var partiella analfabeter 1965 och hur många sådana finns i dag? Vad säger liberalismens vantolkare om detta?

Hur många elever lämnade gymnasiet utan fullständigt betyg fram till 1965 och hur många är de idag?

År 1969 fanns det c:a 8000 leg läkare i landet. Var sjukhussjukan vanlig då? Fanns det månaders ibland årslånga väntetider? När man på sextio- och än på sjuttiotalet gick till en läkare blev man botad. Nu skickas man till diverse akutintagningar (med 12 timmars väntetid, eller mer, varunder inflammerad blindtarm spricker) eller specialister med obestämd väntetid, om man överhuvudtaget blir skickad dit. I dag har vi c:a 32000 (!) läkare med ständig läkarbrist. Hur kommer det sig?

Kan någon nämna ett enda civiliserat, demokratiskt land där rättshaveri är ett allmänt acceptabelt uttryck – jo, det kan man och landet heter Sverige.

Så här skulle man kunna fortsätta sida efter sida men det här får räcka. Om sakernas tillstånd i Riket trots allt upplevs av medborgarna som tillfredsställande så är väl allt i sin ordning, eller hur? Varför kasta jämt skit på de som vill uppnå samma status men kanske på andra sätt?

Mig vetande finns det inte någon ungersk journalist som enkom för att han/hon tycker annorlunda och vill avskaffa Reinfeldt, eller Löfven för den delen om det nu blir så...

Att sopa framför egen dörr ter sig tydligen onödigt (?) och då går man – obedd – och sopar framför andras, gör sig stor genom att ljuga (det fria ordet...). Det är vad som kännetecknar övervägande merparten av svenska s.k. liberala journalister. 

                                 THINSZ GÉZA

* Budapesten 1934. június 9. † Stockholmban 1990. július 14.

Költő és műfordító, 1956 őszén érkezett Svédországba. Tanulmányait az Uppsalai Egyetem Bölcsészeti Tanszékén fejezte be. Haláláig a Norstedt könyvkiadó vállalatnál lektorként dolgozott. Borbándi Gyula következőképen méltatta Gézát: „Thinsz Géza költő, aki a magyar költészet tolmácsolásában és a svéd költészet magyarországi megismertetésében szerzett hervadhatatlan érdemeket. Egymagában irodalmi intézményt testesített meg. Magyar költőként és ebbéli tevékenysége mellett három évtizedet töltött el azzal a jelenkori magyar költészet számos jelentős alakjának verseit ültette át svédre, helyi költőket nyert meg magyar versek fordításának, kiadókat mozgósított ezek kötetbe gyűjtésére és kinyomtatására, svéd költőket fordított magyarra és tette műveiket magyar nyelven közkinccsé. Tevékenysége csak a párizsi Gara Lászlóéhoz hasonlítható.

Izabella Thinsz férjéről, Gézáról: „Gézával 1959-ben találkoztam, akkor már három éve élt Svédországban. Jól beszélt svédül, sőt nagyon jól. ’56-ban, a magyar forradalom és szabadságharc után jött ki Svédországba, huszonkét éves korában. Számomra igazi nagy élmény volt a vele való találkozás; egészen más volt, mint a svéd fiúk, akikkel addig találkoztam. Élénk volt, minden érdekelte, és annyi mindent szeretett volna csinálni. Nagyon fontos feladatának tekintette, hogy be tudja mutatni a magyar irodalmat a svédek számára. Meg akarta mutatni, micsoda hihetetlen kulturális kincs található Magyarországon, amely Svédországban teljesen ismeretlen volt. Emlékszem, amikor legelőször találkoztam vele, szembe jött az utcán, Uppsalában, menet közben írt, egy versen dolgozott. Huszonnégy éves volt akkor. De később is, akármikor találkoztam vele, mindig írt. Szerintem mindenki így ismerte őt, hogy Géza ír. Még az egyetemi előadásokon, munkahelyi értekezleteken is írt. Persze úgy tett, mintha jegyzetelne, de mindenki tudta, hogy verseket ír. Séta közben is írt. Nagyon szeretett úszni. De amint kiért a medencéből, már is rohant feljegyezni, amit úszás közben költött. Mikor aztán beteg lett és kórházba került, akkor is a végsőkig írt…

Először csak 1971-ben utazhatott haza. Nagyon sokszor járt Magyarországon. Mindig fáradtan, teljesen kimerülten érkezett vissza. Egyik versében azt írta, hogy Magyarországon svédnek, visszaérkezve magyarnak érzi magát. Kétnyelvű és kétnemzetiségű volt.

Géza sokat fordított. Első sorban Weöres Sándort, akinek verseiből egy önálló kötetet jelentetett meg, és Illyés Gyulát, Pilinszky Jánost. Ezek a költők meglátogatták őt Svédországban, szoros barátság alakult ki közöttük.

Az utolsó éveiben a Norstedt könyvkiadónál dolgozott szerkesztőként. Sokan szerették és azt hiszem, sokaknak hiányzik.

Jánosi Antal: „Mint a Magyar Televízió Magyarország 2000 szerkesztőségének munkatársát régóta foglalkoztatott az az elképzelés, hogy következetes rendszerességgel be kell mutatni a hazánkon túli magyar kultúra legjelentősebb művelőit, íróit, költőit; kultúránk, anyanyelvünk őrzőit, ápolóit és megtartóit. Régi álmom volt, hogy az emigráns költészet egyik legtehetségesebb alakjával, Thinsz Gézával, ismertessem meg a magyar hallgatókat”.

Tanárára, Cs. Szabó Lászlóra szeretettel emlékszik 1984-ben az Osztályfőnök úr c. versében:

Csak kék tintával tudok írni rólad

a József Attila utca sarkán, Budapesten.

Tudtam persze, hogy te is szaporítani fogod

hallottaink számát, de halálod híre

nehezebb volt, mint hittem volna.

Laci bácsi, nem akarok érzelmesedni

ezen a sarkon, végül is beállványozták

a szemközti házat, – a kőművessel, aki, aki épp

fölmászik ezen a magyar (számomra túlkomplikált)

lajtorján, s aki épp úgy épít – megőriz – tataroz,

ahogyan te tetted, miképen érthetném meg

önösségemet? Magaddal vittél valamit

múltamból, ami él még.

Laci bácsi, itt a József Attila

utca sarkán nem érdekel, milyen osztályzatot adnak majd

erre a versre – te biztosan megérted ezt a fura

kitárulkozást: hiányod fáj, nem a halálod – – –

Az 1989-ban megjelent Ismétlődés misztikája c. kötetből két sor:

Külhoni sírfelirat

 Éltem. Mint aki hazaérkezett.

De nevemről nem hullt le az ékezet.

Thinsz Géza ez év július14-én lett volna 80 éves. A skoklosteri temetőben nyugszik – Géza a helységet humorosan csak Cipőkolostornak nevezte.

1990 áprilisában kezdte a szörnyű betegség teljesen a hatalmába keríteni. Fájdalmas így visszanézve, mert akkor még nem tudtuk az agyat romboló betegség okát. Szörnyű volt, mert Géza a szavakkal való kifejezés mestere rohamosan vesztette el az emlékezést, a szókincset, a kifejezést. Egy évvel halála előtt ágya mellett ülve próbáltam beszédre bírni, de ő csupán tudott ismételni: nevetséges…, nevetséges... Azt hiszem ő arra a rémálombeli állapotra értette, hogy nem tudja mondanivalóját szavakba összerakni.

A Vizek távlatai c. kötetben már az 1970-es években megírta:

 Búcsúzó

 A tengerbe hullik egy könnycsepp:

ez a halál. Csak ennyi. Ne sirass.

Bölcs hullámoktól tanulom az öröklétet.

 Határ Győző, 1983: „Sokan az iróniát tartják Géza költészetének jellemzőjeként. Az igazság azonban az egy fajta misztika és annak egy fajta ritka individuális keveréke, melynek három összetevője van: A víz, a szerelem és az álom.

Víz az őselem: az úszás mámorában elélvező, kielégítő mozdulatok versre ihletése. Ha ehhez hozzá vesszük Géza személyiségének harmadik elemét az álmot, álmodjuk, hogy édesen – édes párunkkal egyé fonódva úszunk szerelmeskedve. Itt még hozzátenném a humort, pajkosságot, amit Géza vigyorgásnak nevezett”.

Egy másik recenzióból kiragadva, a Vizek távlatai c. művének megjelenése alkalmával: „Géza verseiben nem csak a kettős nyelvi és honi probléma szólal meg, hanem a svéd hétköznapok is: a szerelem, a magány és a tél”. Hát igen, a szerelmet, a magányt elviselte, de a telet nem.

 Ma lassan úsztam. Talán még

bőrödnél is érzékibb volt a víz.

Minden mozdulatomra válaszolt.

Velem lélegzett. Kívánt. Beszédesen.

Lehet, megcsaltalak volna vele

(a víznek olyan nehéz ellenállni)

de elébem vágott egy lány. Vonaglott, mohón

lihegve. Már-már szemem előtt szeretkezett.

Úszunk vagy élvezünk? Hát, nincsen, aki rászól?

A hétszázadiki méternél, nagy zavaromban,

lógó orral kiszöktem e vízi bordélyházból.

 Géza verseit bemutatni, elmondani csak ő maga tudta. Egy kivétel volt: amikor Stina Ekblad az 1986-os Svéd költőnapon, a Söder Teater-ban, sok neves svéd poéta versei között Géza verseit olvasta fel. Ezt Géza a következőképen méltányolta:

A szinésznő

Stina törékenyeb a nyárfalevélnél,

de tehetsége akár az acélszablya:

csorbíthatatlan. És mesterien forgatja.

Lépjen elébed bármilyen alakban,

csodálkozásod váltó-áram:

felmagasztosulsz sugarában.

Thinsz Géza „szószerészi” minőségében általában rövidre fogta mondanivalóját, sokszor oly tömören, metaforikuson, hogy a nyájas olvasónak, vagy hallgatónak, nagyon utána kellett gondolni. „De ő mindezeket” – egyik kritikusa szavaival élve – „bravúros eleganciával írja”. És mind kétlaki, alanyi költő és „északi szófuvaros” írja maga:

Két nyelvvel labdázik naponta,

két nyelven áll ki a porondra,

két nyelven káromkodik hiába,

két nyelvet nyújtogat a világra,

 két nyelven beszélhet a szélnek,

két nyelven várják a veszélyek,

két nyelven tévelyeg az életben,

aztán majd elföldelik. Két nyelven.

Thinsz Géza barátunk Någon dikterar c. verses kötetét a Norstedts kiadó jelentette meg. Több pozitív kritika jelent meg a kötetről. Kis idézet a SvD 1986. április 14. számából: Till Géza Thinsz väsentliga insatser bör man vid det här laget också räkna hans poesi på svenska. Som översättare och introduktör av ungersk poesi i Sverige och svensk poesi i Ungern har han förenat två mycket olika litteraturkretsar, i hans egen poesi har de smält samman till en brygd av stillsam originalitet.

Hans tredje diktsamling på svenska, Någon dikterar, visar honom som en mycket osvensk poet med osvikligt handlag när det gäller det svenska språket. På många håll i samlingen markerar han sin hemmahörighet i den ungerska kulturen.

 A Szabad Magyarok Tömörülése hosszú éveken keresztül a Magyar Házban otthont adott Gézának. Számos irodalmi esten hallgathattuk Géza saját verseinek felolvasásait. Úgy videoszalagon mint élő előadásban hallgattuk Géza alábbi két versét a Kaláka együttes zenei feldolgozásában: A búcsú (ld. fentebb) és az Éjfél után

Éjfél után, ha elhallgat a szó,

formát változtat. Nem zászlóként

lobog, dörömböl a beléd fojtott,

a beszéddel leplezett mondandód.

Éjfél után szót válthatnál magaddal,

de elnémulsz. Agyadra megy az agyad,

vagy a bor. Adj nyugodalmas álmot

mind valahányunknak, hallgatag arkangyal.

 Munkái, húsz versekötet, 1960-1990 között jelentek meg. Az 1960. évi kötet tartalmazza Magyarországon írt, 1956-os hangulatú két versét, melyeket az alábbiakban közlünk.

Levél Mihály barátomnak

Nézd: sötét van. Piszkos éjszaka.

Hiába díszíti fényes ragyogás,

hiába kiált a költő, szava

hiába harsan csillogva, csodás

zengésű, komor húrokon, -

ásítanak és unják az emberek.

Mert élt bár egyszer

Dante, Goethe, Shakespeare,

de „eljárt az idő a fejük felett” –

és otthon a gyerek sír,

mert nem kap vacsorát.

De ne csosáld, hogy közönnyel néznek

mindent ami szép;

hiába a legszebb beszéd –

fáradtan a sivár robottól,

az ember csak az üres hasára gondol.

Hát költő komám, dobjuk sutba mi is

csengő rímeinket,

mert korszerű kezével intett

a realitáas?

Mert ugye, valami más

kell most ide:

mindegy, hogy mi az,

csak könnyű íze,

s a veleje üresség legyen.

Amitől felriadna az álmos jelen,

arról úgysem írnának a lapok,

legfeljebb, így:

„a költő ezért a verséért öt évet kapott.”

Hát arról írj, hogy lyukas a cipőd,

ne is szidd a hideg időt,

mert nincs télikabátod, -

ne jajduljon benned a szó,

hogy kedvesednek csak

a tavaszi ragyogás

arany gyöngyeit adhatod,

s egy szál virágot is csak nehezen,

mert nincs pénzed sosem, -

írd le a „való” életet:

hogy milyen öröm neked

a csikorgó fogaskerékre nézni

és milyen „boldogok az emberek …”

De hát ez nekünk úgysem sikerül.

Járjuk mi Arany, Ady,

Tóth Árpád rögös útjait,

írjuk csak le azt, amit

le kell írni,

mert belső parancs,

s nem ember kényszerít, -

de fiókba tedd a verseket

s vagy ötven évig elő ne vedd,

mert sötét van, piszkos éjszaka,

hiába díszíti részeg ragyogás,

hiába kiált a költő, szava

hiába harsan csillogva, csodás

zengésű, komor húrokon, -

mindenki fáradt nagyon,

s mindent belepett az álmos unalom.

Az elítélt

A cellában ült, amíg én éltem

s élveztem levegőt, napot,

s Szép semmivé kopott a kezében

s napfény helyett csak szitkokat kapott-

Az Édes haját simogatva

az életet dicsértem minden ízemmel,

mikor talán az első pofont kapta

és feljajdult a való: „Íme az ember!”

s most itt van mellettem. „A hét éves vád koholt!”

- arcomra tapad a törtfényű szem. –

Míg én éltem, ő egy cellában volt.

Megbocsáthatja ezt nekem? -