Háború megrendelésre
Voltaképpen milyen célokat szolgál az Ukrajnában zajló háború? Sikerül-e az USA-nak megőriznie a dollár hegemóniáját? Mi a szerepük a magánpénzeknek az utóbbi háromszáz év forradalmaiban és háborúiban? Miért erősödtek fel az utóbbi tíz évben a birodalomépítő törekvések Európában? Milyen jövő előtt áll az európai középosztály, és mire számíthatunk mi a mai viharos időkben? Boros Imre közgazdásszal készült interjúsorozatunk válaszokat kínál a kérdésekre.
– A magyar közvéleményt is sokkolta a hír, hogy Oroszország megtámadta Ukrajnát, és karnyújtásnyira került a harmadik világháború. Ám az első rémület után egyre inkább teret nyert az a közvélekedés, hogy valójában az USA arra használja fel az ukrán népet, hogy helyette háborúzzon. Nagyon messze áll ez az igazságtól?
– Vitán felül áll, hogy Ukrajnában proxyháború zajlik. A proxy kifejezés azt jelenti, hogy egy ügyben a valós tulajdonosok helyett megbízottak hoznak döntést, az ő felhatalmazásukat jelöli a jogi nyelvezet proxynak. Jelen esetben a proxyháború kifejezés azt jelenti, hogy az egyik fél, az ukrán kormány nem saját nemzeti érdekeit, hanem valamilyen más, külső érdeket szolgál. Ám ahhoz, hogy megértsük, milyen érdekek szólnak a háború mellett, és mi történik a világban valójában, érdemes áttekinteni, miként kezdődött és hogyan zajlik a magánpénzek világgazdasági méretű használata, és e pénzvilág milyen eszközökkel érvényesíti saját érdekeit.
– Arra gondol, hogy a magánpénzek gyakorlatilag megvásárolták a közhatalmat, gyakorlatilag a kapitalizmus kezdete óta?
– A magánpénz világgazdasági méretű használata Nagy-Britanniában kezdődött a Bank of England 1694-es létrejöttével. Máig nem tudni, kik alapították, csak annyi ismert, hogy a tulajdonosok tízezer fontonként adták össze azt a hatszáz tonna ezüstöt, amely a bank alaptőkéje lett. Az intézményt csak 1946-ban államosította az akkori munkáspárti kormány. A frissen létrehozott Bank of England tulajdonosai rövid idő alatt berendezkedtek az országban, megcsapolva annak erőforrásait, majd a bank terjeszkedésbe fogott. Az első kiszemelt célország a katolikus Franciaország lett, lázadást szítva kirobbantották a francia forradalomként ismert eseménysort, és rövid úton megszabadultak a terjeszkedésük elé akadályokat gördítő királyi családtól. Zárójelben: később hasonló okokból hasonló sorsra jutott az orosz cári család is. Arra azonban nem számítottak, hogy a romokon Napóleon ellenbirodalmat épít fel, ráadásul úgy, hogy önálló, a Bank of Englandtől független saját pénzt bocsát ki. A napóleoni birodalommal Anglia mellett Oroszország, Ausztria és Poroszország szállt szembe. A háborúzó felek ugyanakkor kötésig eladósodtak a Bank of Englandnek, és Napóleontól is sikerült megszabadulni. Folytatódhatott a terjeszkedés. Egyébként ez bennünket is érintett, az adósság „kezelésére” 1816-ban betelepedtek Ausztriába Rothschildék, magánbankként megalapítva az Österreichische Nationalbankot, hogy innen vegyék át az ellenőrzést a német nyelvterület pénzügyei fölött. Alig ötven évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy kitörjön a porosz–osztrák háború 1866-ban, amelynek a tétje az volt, hogy ki egyesítse a német területeket. Addigra azonban Ausztria már teljesen Rothschildék, azaz a magánbank bűvkörébe került. A győztes Poroszország lett, amely szuverén állam volt. E győzelemnek köszönhetően porosz vezetéssel jött létre a német egység, amelyből azonban a magánbank ellenőrzése alatt álló Ausztriát kihagyták. A poroszoknak ráadásul nem tetszett az a felállás, hogy kiszívják a frissen megalakult államból az életerőt a hitelezésen és más pénzügyi konstrukciókon keresztül: Bismarck saját, immár aranyalapú pénzt bocsátott ki, és hasítani kezdett a német gazdaság. No, ezt nem lehetett hagyni. A magánpénz urainak persze nem volt és ma sincs saját hadseregük, nem tudnak és nem is akarnak maguk háborúzni. Megtették ezt helyettük a tőlük függő, nekik eladósodott államok. Először korlátozott, nemzetek közötti háborúkkal, forradalmakkal, majd a XX. században a pénzhatalom terjeszkedését szolgáló két világháborúval.
Demokrata
Boros Imre