Beszámoló
Beszámoló
Meg lett hát legalább is a bronz, habár szerinten, minden elfogultság nélkül, bejuthattak volna a döntőbe, ha nem lett volna olyan fontos, hogy a nenünek (C Seger) meg legyen a 200. válogatottja (maga a 198 is egy felette érdemes páyafutás). A néni olykor-olykor útjába került egy-egy labdának. Állítólag a csapat morálját erősítendő sétálgathatott mindvégig a pályán, de a végeredménynél, akárgogy is vesszük, a gólok aránya a mérvadó.
Az időjárás számomra igen kedvező. A hőség max 25° C alatt van ami lehetővé teszi a kinti életet úgymint szerszámvásárlás, kerti munka (legnagyobb részben gyom irtás), ablakgittelés stb. Néha még esik is, de azért időközben be kell kapcsolnom a „bólogató” öntozőt. A sóska (kicsit megksésve lett ültetve) szépen nő apja-anyja örömére, megítélésem szerint augusztus közepe táján már lesz sóskaszósz a grilezett tarjához. A napokba hozom az új gázpalackot, hogy ha szerény körülmények között is (két láng), de majd lehessen főzőcskézni. Ám a darazsakat előbb ki kell űznöm a gázpalack bódéjából (minden elő van készítve). Napelem fel- és beszerélse is tervbe van véve, lehet, a héten megkezdődik a munka.
Erről jut eszembe (világítás) a Rikkancs-bácsi. Ha jól emlékszem a 1948-ban lehetett, aki a fürészporos kályhákkal fűtött „bocipullmannokban” állomásokon fel-leszállva, esti sötétségben (télviz idején vagyunk), árulta újságjait kiáltva: „Világ-világosság, szabad a nép, ludas a matyi”. Pár hét után volt-nincs Rikkancsbácsi – azután valahol, valószínűleg egészen máshol, kiabálhatott – ha akart, ha nem. Lehet ő is tábornok volt 1945 előtt, akárcsak az Utcasöprőbácsi, aki a Szabadság útat tartotta példátlan tisztaságba az állomástól a Zsolnai szoborig (akkortájt volt még lócitrom bőviben az utcákon). Egy szezon után ő is eltünt, pedig egy kukkot sem szólt, még Metzingerbácsi deci-jét is csak egy katonás, határozott fejbiccentéssel köszönte meg feszítve a duppla piroscsíkos (vagy talán trippla detto), akkor már flekkes de még mindig világoskék nadrágjában.
A politikai élet zajlik a maga monoton útján, mint mindig is. A hatalom felsőbbrendű mindennél, természetesen a tartalomnál is. A Birodalom nyolc parlamenti pártja lözül csupán egy párt tartja magát csökönyösen meghírdetett programjához, a majdnem 20 %-kos SD (májusi felmérés). Nem hajlandó fűt-fát össze-vissza ígérgetni hanem inkább a jelen uralkodó totális káosznak szeretne véget vetni, de a többi hét egymást állandóan túllicitáló párt nem hajlandó az SD-vel érdemben tárgyalni, szídják mint a bokrot. Nem is csodálom, az elmegyógy intézetekben dolgozók mindig ki vannak téve annak a veszélynek, hogy a „bolondok”, akik nagyszerűen összetartanak, megtámadják őket (diákkoromban gyakran dolgoztam mint extra személyzet ilyen intézetekben). Nem lesz ennek jó vége, de hát a kocka el van dobva – és hát majd csak meglátjuk. Részemről remélek az Úr irgalmában és az ibolyát majd csak alúlról szaglászgatva kell néznem a jövendő förtelmeit. – Csak úgy mellékesen jegyzem meg: A Birodalom már majd egyharmada úgymond nem született svéd s ennek az egyharmadnak ijesztő többsége készséggel ki is jelenti, hogy esze ágában sincs alkalmazkodni, a svéd törvényeket tiszteletben tartani. – Nincs még egy ember a világon aki annyira kívánja, hogy ne legyen igaza, mint szerénységem.