Az Utolsó Ítélet Napja
Klíma-ölelgetők
Néha lapulnak, azután egy idő núlva hirtelen teljesen virágba borulnak. Mint amikor Severn Suzuki kisasszony Rio-ban az 1992-es ENSZ Konferencián, könnybe lábadt szemekkel elmondta mondókáját a küszöbön álló világ végéről – ha azonnal nem tesznek semmit. A világ végének persze esze ágában sem volt beköbetkeznie dacára annak, hogy jóformán senki nem tett semmit. Ezután, ha tetszik, ha nem, viszonylagos csönd volt teljes húsz évig, míg föl nem bukkant a következő világmegváltó Brittany Trillford kisasszony képében az ENSZ Earth Summit Konferenciáján 2012-ben. Bizony. Szerinte is, szinte lóhalálában kellett igyekezni, mert akkor volt az utolsó sanszunk arra, hogy megállítsuk a megint csak küszöbön lappangó Világvégét. És megint csak, a figyelmeztetés ellenére, a Világ nem volt hajlandó véget vetni magán.
A fentebb említett húsz évig tartó lapulás tanulsága, mármint, hogy a Világ csak nem akar véget vetni magán, nyílvánvalóvá tette, hogy bizony megint csak szükségeltetik egy új kisasszony – lehetőleg fiatalabb, és a csínosság mellett más „adottságokkal” is rendelkező hajadon – aki újfent felhívja a világ figyelmét, az iskolás gyermekeket nem kihagyva, az újfent küszöbünkig tolakodó Világvégére. És egy ilyen hajadon meg is találtatott 2018 őszén Greta Thunberg kisasszony személyében, aki, többek között, Katowicében tisztelt meg bennünket szónoklatával (Greta Thunberg full speech at UN Climate Change…). Ám imitt-amott kívülről is szívesen elmondta a napra szánt igét. Úgy az 1992-es, 2012-es mint a 2018-as liturgia kétség kívül egy és ugyanazon szerkesztőségben látott napvilágot, telve lényegében ugyanazon elferdített tényekkel, hazugságokkal valmint felhívással: Tegyetek most!!! Számottevő variációk a rossz-érzetet keltő frazeológiákban használt mesterfogásokban valamint a színpadok nem éppen ordító másságában voltak észlelhetők.
Az emberben felmerül, szinte keresetlenül, egy-pár kérdés:
1. Hol van az a határ amelyen túl a törvény is tiltja a rágalmazást, férevezető hazugságot illetve kinek szabad hazudni és rágalmazni és kinek nem? 2. Ki szabja meg, hogy mi hazugság és mi az igazság (egy ősrégi kérdés, de mégis)? 3. Miért emelik állandóan a széndioxid és más hirtelenjében kitalált adót mindenegyes „környezetvédelmi katasztrófa” riport után és vajon hol helyezkedig térben el azok erkölcsi valamint szakmai nivója, akik az eket az adókat a Parlamentben szó nélkül megszavazzák? 4. A svéd adófizetőknek miért nem szabad megtudni, hogy mennyi pénz is hiányzik a Birodalom „bőségszaru”-jából (egészségügy, oktatás, személyi biztonság és sok más mindennapi) valamint miyen állapotban is van a monetáris biztonság illetve állják-e a bankok a sarat?
Hogy hol vannak az u.n. tényfeltáró journaliszták azt nem is érdemes kérdezni mert amennyiben éppen léteznek elsöprő többségükben a fősoddratot irányítói által megrendelt dolgokról firkálnak vagy csinálnak rádió valamint tévé programokat – mindezt az adófizetők pénzéből. Hát persze, hogy akad egy-két „udvariasan” nem pk irányvonalat követő publicista de azok, dacára udvariasságuknak, igen ritkán kapnak helyet – már amelyik kap – a Birodalom legolvasottabb lapjaiban
Ám aki keres, talál! Tudományos korrektséggel feltárt és publikált valóságokat, érdemes átgondolni valókat manapság nem lehet csak úgy eltitkolni. Webboldalakon egy kis utánajás árán felfedezhetők, mint Svédországban a Kreapneör, SwebbTV és a Lars Bern ápolta anthropocene.com („Att skrämma med barn är djupt omoraliskt” valamint „Fjärde statsmakten 12” – szellemi és politikiai erkölcsöt tápláló irományok, video-elõadások)
”MONDOTTAM EMBER: KÜZDJ, ÉS BÍZVA BÍZZÁL”!