Angela Merkel
Végre! A hazai „liberális” sajtó és európai szövetségesei „találtak” két témát, amivel támadhatják Orbán Viktort Angela Merkel kancellárasszony magyarországi látogatása alkalmán. A svéd „liberális” sajtó szerint (is) a Kancellárasszony grimaszolt a sajtókonferencia alatt. Hogy a Kancellárasszony a kérdésre grimaszolt-e vagy a válaszra, az persze nem derült ki – vagy az, hogy egyáltalán grimaszolt-e. Hogy egy felelősségteljes államfő megengedheti-e magának, hogy a vendéglátó miniszterelnök szavaira grimaszokat vágjon, arról a Kancellárasszonyt kellene megkérdezni. Ám, a fontos – a „liberális” sajtónak – az, hogy látták grimaszolni, tolmácsolva azt úgy, hogy az Orbán Viktornak szólt. A dundorgó lobogóját, micsoda scoop!
Orbán Viktor második „arculcsapása” a Kancellárasszony által nem volt más, mint hogy a Kancellárasszony feltűnően hosszan időzött a budapesti zsinagógában. Nahát! Most aztán nesze neked Orbán! Persze arról, hogy a zsinagógalátogatás egyik előre jelzett témája (a fontosságról most nem tárgyalunk, felesleges lenne) a németektől egy esetleg elvárható új „jóvátétel” volt, arról egy mukk, egy betű nem sok, de annyi sem fért el a közleményeken. A balliberálisok által vindikált „sajtószabadság”, a támadhatatlan hazudozás egyik eklatáns mártása a Hazugság Tengeréből. Mi Nyugatra rekedt magyarok persze már hozzászoktunk a szemérmetlen torzításokhoz, hazudozásokhoz (ám azért néha csak „felmegy a cukrunk”). A kérdés azonban, hogy hazai honfitársaink véleménye mire alapul: a józanészre vagy a riogatásra. Az „itt a farkas” állandó acsarkodó hangoztatására – holott a „farkas” szinte szériában hozza az egyik ínyenc falatot a másik után a nép közös konyhájára, néha keverve egy-egy keserű muszállyal – vagy jól megfontolt ítélőképességére?
„Ember, küzdj, és bízva bízzál”!
Orbán Viktor második „arculcsapása” a Kancellárasszony által nem volt más, mint hogy a Kancellárasszony feltűnően hosszan időzött a budapesti zsinagógában. Nahát! Most aztán nesze neked Orbán! Persze arról, hogy a zsinagógalátogatás egyik előre jelzett témája (a fontosságról most nem tárgyalunk, felesleges lenne) a németektől egy esetleg elvárható új „jóvátétel” volt, arról egy mukk, egy betű nem sok, de annyi sem fért el a közleményeken. A balliberálisok által vindikált „sajtószabadság”, a támadhatatlan hazudozás egyik eklatáns mártása a Hazugság Tengeréből. Mi Nyugatra rekedt magyarok persze már hozzászoktunk a szemérmetlen torzításokhoz, hazudozásokhoz (ám azért néha csak „felmegy a cukrunk”). A kérdés azonban, hogy hazai honfitársaink véleménye mire alapul: a józanészre vagy a riogatásra. Az „itt a farkas” állandó acsarkodó hangoztatására – holott a „farkas” szinte szériában hozza az egyik ínyenc falatot a másik után a nép közös konyhájára, néha keverve egy-egy keserű muszállyal – vagy jól megfontolt ítélőképességére?
„Ember, küzdj, és bízva bízzál”!